A nagy hegyek és az apró sziklák világa között született a hegymászás. Az Alpesek bölcsőjéből került az ember a nyolcezresek, a XI-es fokozat, a műfalak, a plasztikussá váló percek és másodpercek világába. Sokan sokfélét választhatunk, és a sportmászás, a műfal mászás népszerűsége mellett egyre többen választják újra a nagyobb alpesi falakat. Visszatérés a bölcsőhöz, más szinten, más eszközökkel, és talán más elvekkel. Solymári Dániel hegymászó egyike az új magyar pioníroknak.

A hegymászás szinte minden ágát műveled a mesterséges mászástól a klasszikus hegymászásig. Melyik és miért áll hozzád a legközelebb?

Alpesi mászónak tartom magam a szónak a klasszikus értelmében, amibe azt hiszem, belefér a magashegyek között végzett mászótevékenység nagy része. A gyökeret a rokonaim jelentették, akik szintén mászogattak és egész kissrác voltam még, amikor már a Tátrába vittek. Valószínűleg ez is lehet az oka annak, hogy az alpesi közeg motivál elsősorban, a hegyek között szeretek mozogni. A miértjét nehéz teljesen megideologizálni és nem is szeretem, hiszen ez egy tökéletesen önző tevékenység, senki másnak nem jó csak nekem, sok esetben még nekem se. Rengeteg pénzt és időt igényel, amit valahonnan elvonsz, viszonylag nagy a veszélyességi faktora is. Nem tudom, miért itt kötöttem ki.

 

Sziklamászás a Magas-Tátrában

• További képek

Végignézve a mászásaidat, a legtöbbet a Tátrában hajtottad végre. Milyen kapocs fűz a Tátrához?

A Tátra különösen kedves számomra. 15-16 éves koromban a rokonaimmal szinte az összes túristaútján megközelíthető helyét bejártam, és már V-ös utakat másztam. Azóta a világ több hegységében megfordultam és visszatérve mindig az a gondolat erősödött bennem, hogy a Tátra az a hely, ahol igazán otthon érzem magam. A legtöbb mászónak, sok barátomnak tudom, hogy van olyan helye, amit hasonlóan magukénak éreznek és a legnagyobb teljesítményük közül többet ott értek el, legyen az boulder, sport vagy alpesi mászás. Ez nyilván azért is van, mert nagyon egyek a hellyel, ismerik minden pontját. Számomra a Tátra ilyen. Egyfelől komoly lelki kötődés fűz hozzá, másfelől tudatos helyszíne mászásaimnak, abszolút az iskolát jelenti számomra.

Mit takar ez a tudatos helyszínválasztás?

Úgy gondoltam, hogy akkor tudok igazán fejlődni, ha megvizsgálom, hogy a mászó-nagyhatalmaknál mik az aktuális teljesítmények. Szlovákia olyan szempontból ideális, hogy közel van, nincs túl sok differencia az életszínvonalban, könnyű odajutni és mászni. A Tátra sok-sok klasszikusát követően egy idő után elkezdtem nézegetni az aktuális teljesítményeket, tudatosan próbálgattam a következő lépcsőfokokat jelentő utakat, figyeltem szlovák topmászók új útjait.

Eredmények?

Leginkább a mixmászásban tudtam ezeket a szinteket elérni. A téli mászás különösen kedves nekem. Csináltunk néhány első ismétlést, nyári utak első téli mászását, régi utak első téli mászását. Elég nagy motivációt jelentettek a Pochyly, Rybicka-Smid, a Belica-Koller utak, majd Jackovic-Jakubec páros mászásai. Utóbbiak napjainkban is nagyon aktívak. Jakubec  Wéber északi falán nyitott útját a La Sarapata-t ami kint az év új útjai között volt, mi ismételtük először Bencével. De nyitottunk új utat is a nyolcas fokozatban, és csináltunk egy-két nehezebb modern techno út első második ismétlését.

Hogyan fogadták a helyiek ezeket az ismétléséket? Milyen a viszonyotok?

Elég nagy ott a mezőny, mászásaink elvesznek ott a többi között, ami itthon extrának számít az Szlovákiában viszonylag normális. Nyilván nem mászik mindenki ilyet minden nap, de semmiképp nem nevezném kimagaslónak. Sok helyi erővel jóban vagyok, mert azt gondolom, hogy ha tiszteletben tartom, hogy én ott vendég vagyok, akkor ez a viszony teljesen normális lesz. Jó viszony alakult ki többek között Igor Kollerrel, de a menedékházak gondnokaival, és fiatal másszókkal is.

Milyen az itthoni fogadtatása a mászásaitoknak?

Sokan lelegyintették az útjainkat, mert általában nem is ismerik őket. Jellemző, hogy az emberek sztenderdekben gondolkodnak, ha azt meg azt megmászod, akkor vagy valaki. Csakhogy egyrészt ez erősen korlátoltság, meg változnak is az idők, és ahhoz több időt kéne kint mászni, hogy az aktuális „szinteket” ismerjék. Irigy hangok mindig vannak, most már igyekszem nem foglalkozni velük, kizárni őket. Szerintem az irigység az egyik legkomolyabb probléma hazai berkekben. Rendesen visszahúzzák egymást az emberek. Ha komoly mászóval mászol, akkor azért nem lehetsz jó, mert egy komoly mászó még egy szénás zsákot is felvisz a hátán így az nem a te eredményed, te csak asszisztálsz.
Ha fiatallal mászol, akkor senki nem ismer, nem vagy szavahihető, és így tovább. Kezdetben még felvettem a kesztyűt, bizonygattam a magam igazát, de ma már nem érdekel. Kicsit visszahúzódóbbá váltam, nincs szükségem lelki vámpírokra. Az energiáimat, ami nem kimeríthetetlen, inkább azokra fordítom, akik fontosak és kedvesek nekem… meg a mászásra.

Ugyanakkor néhány kérdésben nagyon is határozott véleményed van, aminek hangot is adsz időnként. Például a hazai viszonyok, oktatás, médiamászás.

Ez egy nehéz téma. Első körben azt gondolom, hogy mindenki azt csinál, amit akar, és mindenki odamegy, ahova akar, főleg ha ezt a saját pénzéből teszi. A dolog azonban nem ennyire egyszerű mert sok esetben, ha nem is feltétlenül közvetlenül, de közvetve árthatnak a hegymászó életnek. Nem mindegy, hogy egy kezdő mászó az első impulzusokat kitől és hogyan kapja. A média és a közvélemény megvezetése, befolyásolása, egy rossz kommunikáció, a tények tudatos ferdítése, egy rossz morál közvetve is nagy károkat okozhat. A kommunikáció morálformáló erejét nem szabad elfelejteni. Magyarország kis ország, kevesen másznak, a lakosság többsége laikus, éppen ezért ez egy nagyon érzékeny dolog. Elég, ha csak a teljesítmények megjelentetésére és értékelésére gondolunk. Jelenleg talán a legtöbbet Franciaországban mászom, ahol a mászóélet elég magas szinten áll. Ott is vannak hasonló jelenségek, csak több ember fut a labda után, több teljesítmény mérettetik meg, így ezek az elemek könnyebben kihullanak. Nagyobb a közösségi kontroll.

Vannak azért pozitív jelenségek is, például a Gozony Gergő vezette Tisztán mászom akció, amelynek te is aktív résztvevője vagy.

Vannak nálam aktívabb tagok is, de próbálok részt vállalni benne, mert mi mással lenne érdemes foglalkozni, mint a természetvédelemmel. Ez igazán értékes dolog. Szerintem egy nagyon sikeres kampány, jó példa az első impulzusok tudatformáló hatására. Az a tanfolyamos vagy kezdő mászó, amelyik azt látja, hogy összeszedjük a szemetet, tiszteletben tartjuk az alapvető etikai szabályokat, nagyobb valószínűséggel fogja maga is később ezt az utat követni. Míg ha valaki csak a nyomulást látja a médiában, a hegyek közé bevitt „mindenkin átgázolok” stílust, akkor ő maga is ilyenné válhat. Ez lesz számára a normális, és nem is hibáztathatjuk, hiszen ez nagy részben nevelési kérdés. Ezt látta, ezt kapta. Itt vissza is jutunk az egyéni felelősség kérdéséhez, főleg ha ebbe a média is bele van vonva. Sokan ezt elfelejtik, vagy nem felejtik el csak meg akarnak élni a mászásból egy-két - talán - rossz eszközt használva.

Mostanában sokat mászol a Franciaországban élő Fucskó Lászlóval. Hogyan kerültetek kapcsolatba?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan emberekkel hozott össze a sorsom, akiktől sokat kaptam, mint embertől, és mint mászótól. Ilyen például Babcsán Gábor, és ilyen Laci is, akit Gáboron keresztül ismertem meg. Lacit itthon kevesen ismerik, előszőr sportmászó volt, majd az alpinizmus felé fordult, de ma már szinte csak is bigwall mászással foglalkozik. A modern techno mászás nekem új terület. Fontosnak tartom a vele való mászást mind emberileg, mind technikailag, sokat tanulok Tőle.

A bigwallban szerzett tapasztalatok mennyiben kamatoztathatók a szabadmászásaid során?

Abszolút. Ma már egy komoly alpesi útban gyakoriak a mesterséges szakaszok, vagy legalábbis olyan kötéltechnikai manőverek, amelyeket máshol nem lehet megtanulni. Az első komolyabb bigwall próbálkozásoknál megdöbbentő volt számomra, hogy azok eszközök, amelyeket biztosításra használtam, iszonyú esetlegesek voltak. Pedig alpesi utakban, szlovák sportmászóhelyeken, clean utakban eddig is használtam őket, csak most, méterenként helyeztem el egyet és bele is kellett terhelnem. Pillanatok alatt kiderült mi mit bír. Valójában itt tanultam meg igazán használni őket. Persze a bigwall nem csak egy hasznos dolog a számomra, hanem igazi kihívás. A bátorság és ügyesség próbája. Szeretem.

Azt hiszem kevés hasonló orientáltságú mászó van hazánkban. Van állandó partnered?

Sajnos nincs fix partnerem. A környezetemben legtöbben sportmásznak, ami érthető is, hiszen minden tekintetben a legkomfortosabb mászótevékenység, és ha ügyes vagy és belefektetsz valamennyi energiát viszonylag gyors sikert érhetsz el. Szerencsére azért van néhány korombeli barátom, akik sportmászás mellett a hegyek között szeretnek  mozogni, például Gozony Gergő vagy Lám Bence. Az utóbbi idők nehezebb mászásai közül többet Bencével közösen hajtottuk végre. A sportmászást egyébként egy fontos dolognak tartom, hiszen az alpesi közegben is mind nehezebb utakat nyitnak, ezért nagyon jó edzés számomra.

Hogy néz ki a nem mászó Solymári Dániel?

Jó kérdés, néha én is nehezen látom át. Az biztos, hogy az emberektől jobban félek, mint a hegyektől. A hegyek között meglévő határozottságomat nehezen tudom átvinni a mindennapi életembe. Jelenleg, ha a mászást kivennék az életemből, elég kevés dolog maradna. Ami ha belegondolok, néha szomorúsággal tölt el, más esetben, pedig örömmel, mert mindig is az volt a vágyam, hogy egy valamihez értsek. Tisztelem azokat az embereket, akik egy valamihez nagyon értenek, mert tudom azt, hogy mekkora munka van mögötte. Azért próbálok más dolgoknak is helyet szorítani, a mászásaimhoz hasonló tudatossággal felépíteni az életemet, már amennyire ez lehetséges. Van egy mondás, ami már talán közhely de úgy érzem rám is illik: úgy tervezz, mintha örökké élnél és úgy élj ma, mintha holnap meghalnál.

Milyen szerepe van a hitnek az életedben?

Talán az egyik legfontosabb dolog az életemben az élő hit, a keresztény lelkiség. Alapvetően Evangélikus vagyok, de sok ázsiai hatás is ér, amelyek formálják, komplexebbé teszik a hitemet. Mászásaim során a hit, egy nagyon komoly lelki kapaszkodót jelent a családtagjaim és egyéb személyek, fogalmak mellett. Egy nehéz útban, ugyanúgy keresem a lelki kapaszkodókat, mint a fogásokat és ugyanúgy megyek fel rajtuk, mint a fogásokon.


Ha jól tudom, nagyon szereted József Attilát. Mi az, amit kapsz tőle?  

Általában a költészetet szeretem. József Attilának elsősorban lelkisége, az érzékenysége van rám hatással. De ugyanezért szeretem például Hamvast is és még többeket. Otthon nők vettek körül, a feminim lelkület emiatt talán erősebb nálam. Valószínűleg a mászás is ezért, ennek kompenzálásként van jelen az életemben ilyen erősen. Hiszen határozottnak, keménynek kell lenni, elviselni az időjárás okozta megpróbáltatásokat, egyszóval férfias. Persze azzal kezdtem, hogy nem keresek ideológiát, és most úgy tűnik mégis. Na mindegy, ez már csak az én szubjektumom ellentmondása. Nálam így működik, a mászás is a spirituálitás része. Greg Child írta a bivakról, hogy egyfajta nagy hegyek között átélt aszkézis, melybe megtisztulunk. Hasonlót érzek én is.