Mit kerestem én a jubileumi, századik Nobel-díj kiosztón 2001 decemberében? Jogosan merülhet fel a kérdés, hiszen nem sok középiskolás vehetett részt ezen a neves alkalmon. Ezt a megtiszteltetést SIYSS (Stockholm International Youth Science Seminar) szervezésében minden évben huszonöt 18-20 éves kapja meg, akik megnyertek különböző nemzetközi vagy nemzeti versenyeket. Én az EU Fiatal Tudósok Versenyén nyertem második díjat és egy különdíjat. A különdíj jelentette a meghívást a Nobel-hétre. Az EU versenyre a Magyar Innovációs Szövetség által rendezett Innovációs Versenyen elért I. díjam alapján kerültem.

A Nobel-hét december 4-től 11-ig tartott. Bár csupán egy hét volt az egész, annyira, de annyira sűrű programot szervezett meg a rendezők csapata (ami egy 5 tagú, jófej svéd csapat volt), hogy minden napra jutott 4-5 komoly esemény. Ezek az „események” igen széleskörűek voltak: az első napokon meglátogattuk a svéd parlamentet, ott találkoztunk a parlament szóvivőnőjével, aztán „átugrottunk” a svéd királyi palotába, ahol a gyönyörű vendégszobában személyesen (persze a megfelelő protokollok betartásával) beszélgethettünk a külsőleg nem éppen jelentéktelen Viktória hercegnővel. A hercegnő nagyon közvetlen volt, végül is egy 24 éves fiatal nőről van szó. A töménytelen program közül mindenképp meg kell említenem a Svéd Akadémia fogadását, ahol majdnem az összes élő Nobel-díjas jelen volt, és lehetett velük beszélgetni. Meg is próbáltam megragadni az alkalmat, így sikerült beszédbe elegyednem Eric Cornellel (a 2001. évi fizikai Nobel-díjas), Steven Weinberggel (régebbi fizikai Nobel-díjas) és egy nagyon nagy élményt nyújtó beszélgetésem volt Oláh Györggyel, az egyetlen élő magyar Nobel-díjassal is.Ott voltunk az orvostudományi Nobel-díjasok sajtókonferenciáján, az irodalmi, a kémiai és a fizikai Nobel-díj előadásokon, így lényegében csak a közgazdasági Nobel-díj előadását nem hallottuk (ami igazából nem is volt benne az eredeti Nobel-végrendeletben). Körülnéztünk Uppsalában az egyetemen, láttunk egy XVI. századi bonctermet, Carl von Linné kéziratait… A Karolinska Intézet laborjait is meglátogattuk, ahol a legmodernebb molekuláris biológiai technikákat láthattuk. Saját kis kutatásainkat, eredményeinket is elő kellett adnunk, ami szintén nagyon érdekes volt. A német fiú például az esőcseppek energiáját elektromos árammá alakító szerkentyűt talált fel, de persze az én kedvenceim, a stresszfehérjék is előkerültek…

A teljesség igénye nélkül felsorolt programok között azonban természetesen a pálmát maga a december 10-i Nobel-díj átadó ünnepség és a Nobel-bankett vitte. A díjátadón általam soha nem látott pompával a svéd király adta át mindegyik díjazottnak az arany Nobel emlékérmet a Concert Hallban. Ide limuzinok vittek minket, ami önmagában óriási élmény volt (legalábbis nekem), mert még életemben nem ültem limuzinban. A bankett is kápráztató volt, általam soha nem látott ételek sora mellé nagyon finom borok, pezsgők jártak, amiket a kizárólag a Nobel ceremóniák számára gyártott evő- és „ivóeszközökkel” ettünk, ittunk.

December 11-én hazarepültem, és elindítottam a szervezkedést, hogy más magyar ifjú is kijuthasson erre az örök élményt adó eseményre. 2002 elején sikerült megegyezni a szervezőkkel, és ennek eredményképp a Kutató Diákok Országos Szövetsége és a Magyar Innovációs Szövetség versenyeinek nyertesei közül ezentúl minden évben rendszeresen a legjobb magyar középiskolás kutató diák kimehet a Nobel-díj kiosztóra.