Amikor valamit átélünk, arról számtalan megközelítésből számolunk be. Most két aspektusból, a realitás és az intuíció oldaláról mutatnám be a 2008. december 4-11. közötti időszakot.

Tények:
Nézzük a kezdeteket. 2001-ben, a 100. Nobel-díj átadási ünnepségen jelen lehetett Pató Bálint az EU Fiatal Tudósok Versenyén elért eredményének köszönhetően. A Stockholmban eltöltött hét különleges eseményei cselekvésre sarkallták Bálintot és 2002-ben meg is született a megállapodás, aminek értelmében minden évben egy fiatal magyar kutató is részt vehet a SIYSS (Stockholm International Youth Science Seminar) szervezésében megrendezésre kerülő „Nobel héten”. Az a kutató diák juthat ide ki, aki eredményesen szerepel a Kutató Diákok Országos Szövetsége és a Magyar Innovációs Szövetség versenyein.
A bíráló bizottság döntése alapján 2008. évben abban az elismerésben részesültem, hogy én képviselhettem Magyarország fiatal kutatóit ezen a Stockholmban megtartandó szemináriumon.

A kiutazás napján még nem tudtam, hogy egy olyan hét áll előttem, ami egy életre szóló emlékkel fog gazdagítani. A svéd házigazdák vendégfogadása az első pillanattól megalapozta a szívélyes, ugyanakkor kellően aktív légkört. Az ellátásunk minden igényt kielégített. A számunkra szervezett programok között többek között helyet kapott, hogy valamennyien (a világ öt földrészéről érkezett 25 fiatal kutató diák) bemutassuk hazánkat és a kutatásainkat, és részt vehettünk a Nobel-díjasok előadásain is. A gyakorlati tudományos életébe is betekintést nyerhettünk a Karolina Intézetben, a svéd tudomány központjában tett látogatásunkkor. Ezek a lépések azonban mint csak felvezették a december 10-i Nobel-díj átadási ceremóniát, ami elvitathatatlanul a koronája volt a stockholmi hetünknek. A maximálisan betartott tradicionális etikett a külsőségét is megadta ennek az estének, ahol a tudományos és társadalmi élet jeles képviselői voltak jelen, és akikkel együtt tölthettünk mi is ezt a napot kezdve a Koserthusetben megtartott díjkiosztóval, folytatva a királyi vacsorával majd bállal és zárva a kötetlen after-partyval.

Érzések:
Sok esetben számomra nem a szavakba önthető tények, hanem a bennem megfogalmazódott, néha nem is leírható illúziók a legmaradandóbbak. Ezekkel küzdök most is. Az idő múlásával csak fokozódnak bennem az érzések, amiket most, közel egy hónap távlatából megpróbálok összefoglalni.
December különös helyet foglal el a hónapok sorában, hiszen utolsóként a sorban ő zárja le, búcsúztatja az évet, és ezt külsőségeiben is fényűzően teszi. Már a hónap elején megérkezik a Mikulás, majd eljön a Karácsony végül beköszön Szilveszter, aki már az új évbe visz át minket. Mindemellett teli vagyunk várakozással és számvetéssel. A karácsonyi készülődés a családdal együtt töltött békés napok csak felkészítenek minket a pár nap múlva beköszöntő „jövőre”. Vágyódva veszünk búcsút a szép, örömteli eseményektől, és fura paradoxonként, boldogan temetjük el a rossz emlékeinket, remélve, hogy a következő évben minden kellemetlenség elmúlik és csak derűs napok köszöntenek ránk.
Ezt a lélekben megélhető világot láttam megelevenedni a Nobel-díj átadási ceremóniáján. Megelevenedtek előttem a régmúlt sokszor szerény körülmények között, de nem szűnő lelkesedéssel dolgozó kutatói (Röntgen, Pavlov, Fleming, Einstein), és személyükön keresztül az a számtalan tudományos eredmény, ami megváltoztatta és folyamatosan megváltoztatja életünket. A mesekönyvekben olvasható pompával körülvett esemény ezen a napon olyan magasságba emeli a kitüntetetteken keresztül magát a tudományos munkát, ami egy valóban méltó elismerés. Óhatatlanul is felvetődik az a kérdés, hogy vajon ezek közül a fiatalok közül lesz-e valaki, aki már felnőttként megérheti, hogy ismét, de már díjazottként részt vehessen ismét a Nobel-díj átadási ünnepségen. Az igen válasznak minimális az esélye, de ennél sokkal fontosabb az a lelkesítő és erőt, kitartást sugárzó légkör, aminek emlékével már nemcsak elindulni, hanem járni is lehet a tudni vágyás útját.

Köszönöm, hogy lehetőségem volt ezt megélni, és kívánom minden kutató diáknak, hogy munkájukkal elért eredmények tegyék lehetővé, hogy legközelebb ők lehessenek ennek részesei.