Délután három órakor kezdődött a program Haász Péter, a Diák Szövetség elnökének nyitóbeszédével és előadásával a KutDiák mozgalomról. Őt követte Farkas Zsuzsi a Kutmag új főszerkesztője. Tőle hallhattunk pár szót a Kutmagazinról és a benne rejlő lehetőségekről. Mindezek után két diákelőadót hallhattunk Hajas Ádám és Szabó Hangya Lilla személyében. Utánuk következett Gyarmati Szabó Éva a Mentormagazin főszerkesztője, akitől hasznos és praktikus tanácsokat kaptunk az újságírásról, válságkezelésről egy kiadvány tekintetében.

Az utolsó előadó Altbäcker Vilmos volt, akitől egy lebilincselő előadást hallhattunk az etológiáról, az állatokról, az etológusokról és indirekt módon a kutatókról is. Kicsit úgy éreztem magam, mint két éve Káptalanfüreden a Kutatótáborban, amikor reggelente volt szerencsém Csermely Pétert hallgatni, arról hogy milyen a jó kutató. Ami fontos, hogy nem szabad elvesztenünk azt a tulajdonságunkat, ami kutatóvá teszi az embert. Ez pedig a ``lököttség”, másképp a szenvedély, ami miatt akár órákat ülünk egy faágon esőben, hóviharban csak azért, hogy megfigyeljük az állatokat vagy órákat töltsünk kémcsövek előtt és figyeljük azt, hogy mikor színeződik el az indikátor. Ha meg van bennünk ez a plusz, akkor igazán sikeresek lehetünk abban, amiben dolgozunk, de akár az életben is.

Az előadások után jött a teázás, sütizés. Mikulás után és karácsony előtt jó volt kicsit ráhangolódni az ünnepre és kiszakadni kicsit a hétköznapokból.

Aki eljött az igazán jól érezte magát. Otthon érezte magát, barátok között. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy határon túlról is érkeztek kutdiákok. És mindent elmond, hogy megérte nekik ekkora utat megtenni csak azért, hogy a barátaikkal legyenek- azok között, akik között megtalálják a helyüket.

Írta: Nagy Dániel