Kutató Diákok Mozgalma

A XIV. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyen I. díjban részesített pályamunka

A Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján (Pécs, 2005) I. díjban részesített elõadás

Krónikusan kanülált, éber patkány kísérleti

modelljének metodikai kidolgozása és

alkalmazása

Írta: Kocsis Adrienn (2005)

Fazekas Mihály Fõvárosi Gyakorló Gimnázium;

Konzulens: Prof. Kollai Márk, Semmelweis Egyetem, ÁOK, Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet

Célkitûzések

Ma a szív- és érrendszer kórfolyamatai a világ szinte valamennyi fejlett országában a leggyakoribb megbetegedések, illetve a vezetõ halálokok közé tartoznak. Ez a megállapítás a magyarországi viszonyokra is érvényes. Magyarországon 1992-ben például 148 780 haláleset történt és a teljes halálozás több mint felét (51%) a keringési rendszer betegségei okozták: szívinfarktus, mellkasi fájdalmat (angina pectoris) okozó koszorúér-szûkület, szívelégtelenség, szívelváltozásokat kiváltó ritmuszavarok, valamint az általános érelmeszesedés (arteriosclerosis), a féloldali bénulást okozó agyi érelzáródás (stroke), a fokozatos szellemi leépülés képében megnyilvánuló agyér-elmeszesedés, illetve a szervezet bármely régiójának keringési zavarához vezetõ érszûkület.

A lesújtó adatok és az egyre több, illetve egyre korábban – egészen fiatalkorban – jelentkezõ problémák miatt különösen fontossá vált a szív- és érrendszer szabályozómechanizmusainak, a betegségek kóroktanának a lehetõ legszélesebb körben történõ feltárása, kutatása.

Kutatási munkám az endotoxikus sokk és az oxidatív stressz keringésélettani – elsõsorban a barorefleflex-érzékenységre gyakorolt – hatásainak vizsgálatára és ezen hatások mérséklésére, kezelési lehetõségeire irányul. A kezelési lehetõségek tanulmányozása különféle – ma még korai stádiumban lévõ – gyógyszerjelöltek (PARP-gátlók) segítségével történik. A baroreflex-érzékenység a következõképpen számolható ki: BRS = ∆HR / ∆MAP, vagyis a szívfrekvencia-változás és a vérnyomás-változás hányadosaként. (A változást valamilyen vérnyomás-emelõ illetve csökkentõ anyag segítségével lehet mesterségesen elérni.)

Munkám több szempontból is újszerûnek tekinthetõ: a szív- és érrendszer szabályozómechanizmusainak mûködésérõl és az endotoxikus sokk bizonyos hatásmechanizmusairól is új adatokat szolgáltathat, továbbá eddig még nem került sor az említett gyógyszerjelöltek ilyen körülmények közötti hatásosságának vizsgálatára, annak ellenére, hogy a PARP-inhibitorok ma sok egyéb kutatás középpontjában állnak.

Ez az igen összetett és éveket felölelõ, komoly kutatási projekt több részfolyamatra oszlik. Jelenleg – az elsõ sikeres végrehajtása után – a második részfolyamat megvalósításán dolgozom.

Mivel nem csak a célkitûzések újszerûek, hanem maga a mérési metodika sem megszokott, nem rutin jellegû, elõször is a mérés alapfeltételeit kellett megteremtenem. Munkám ezen része egyéb szempontból is lényeges eredmény, mivel egy olyan állatkísérleti modellt dolgoztam ki, mely lehetõvé teszi különféle mérések, kísérletek, az eddigiekhez képest egyszerûbb, újszerû elvégzését. Az eljárás fõképp az elõbb említett kutatási területen könnyítheti meg a munkát, azonban fontos kiemelni, hogy minden olyan területen alkalmazható, ahol cél a kardiovaszkuláris paraméterek nyomon követése (pl. egyéb gyógyszerkutatási vizsgálatoknál).

A modell felállítása után elõkísérleteket végeztem a metodika tesztelésére, illetve a további mérési protokoll kialakításához. Jelenleg az endotoxin vérkeringésre kifejtett hatásának részletes vizsgálata folyik a kidolgozott modell segítségével elvégzett elõkísérleteim alapján.

A kísérleti modell kidolgozásának folyamata

Élettani, keringésélettani és egyéb kardiovaszkuláris kutatások során, ahol a kísérleti állat szív- és érrendszeri paramétereinek mérése a cél, a következõ eljárás alkalmazható: a hátára fektetett, elaltatott állat egyik, a combhajlatban elhelyezkedõ erébe – az arteria illetve a vena femoralisba –, egy vékony polietilén csövet vezetnek. Ehhez hozzácsatlakoztatva egy speciális mérõberendezést, nyomon követhetõek néhány órán – esetleg fél napon – keresztül az altatott állat paraméterei.

Ez az eljárás azonban nem minden esetben nyújt megoldást, hiszen az állat mozdulatlansága és az altatószer jelentõsen befolyásolják a keringést, csökkentik a vérnyomást, így az éber, szabadon mozgó állatétól jelentõsen eltérõ értékeket kapunk. Továbbá bizonyos paraméterek (pl. baroreflex-érzékenység) pontos, alapos vizsgálata jóval több idõt vesz igénybe (pl. több napos mérési sorozat esetén), mint amely a fenti eljárással megvalósítható.

Elsõ lépésként tehát egy olyan mérési modellt kellet kidolgoznom, mely lehetõvé teszi a célkitûzésben megfogalmazott mérések végrehajtását, a szív- és érrendszeri paramétereinek célkitûzésben megfogalmazott körülmények közti pontos mérését. A következõ szempontokat kellett figyelembe vennem a kialakításnál:

a mérés éber, szabadon mozgó állaton történik;
a modell alkalmas kell legyen hosszabb távú, több napos vagy akár több hetes mérési protokoll lebonyolítására;
elsõrendû a mérési eredmények reprodukálhatósága;
a hosszútávú mérés miatt különösen kell ügyelni a kanülök arteria és vena femoralisba történõ pontos és biztos behelyezésére;
fontos részét képezi mind a mûtétnek, mind a mérésnek a megfelelõ véralvadás-gátlás (heparinnal), ugyanis ennek hiányában hibás eredményeket produkál a kísérleti állat;
törekedni kell a mûtéti stressz minimalizására, hogy ez ne befolyásolhassa a mérési eredményeket;
mivel hosszú távú mérésrõl van szó, ügyelni kell a sterilitásra.

Megpróbáltam a lehetõ legegyszerûbben kialakítani egy a fenti szempontoknak megfelelõ modellt. A legelsõ próbálkozások során a subcutan (bõr alatt) átvezetett kanül szabadon lépett ki a nyaki régiónál (lásd késõbb részletesen), majd átvezettem a ketrec rácsain. Ez nem volt megfelelõ, mert a kísérleti patkányok fõképp éjszaka – lévén, hogy éjszaka aktív állatok – a mozgásuk során a szabad kanül jelentõs részét behúzták maguk mellé a ketrecbe. Ennek következtében hozzáfértek úgy a kanülhöz, hogy el tudták azt rágni, azon keresztül pedig elvéreztek. Ezt késõbb egy sín és több mozgóalkatrész segítségével próbáltam meg kiküszöbölni. A próbálkozás lényege az volt, hogy elérjem, a ketrecben mindig csak annyi kanül legyen, mely az állat mozgásához feltétlenül szükséges, így talán elejét veszem, hogy a felesleges kanült átrágja.

Próbálkozásom kudarcba fulladt. Világossá vált, hogy a kanült közvetlenül kell védeni a harapásoktól, sérülésektõl. Ehhez azonban nem elegendõ például egy erõsebb gumicsõ, mert az állatok azt is át tudják rágni. Ekkor jött az ötlet, hogy egy korábban Kanadában kidolgozott, Magyarországon nem ismert speciális mérési rendszert adaptáljak saját laborkörülményeinkhez. Ez magában foglalta a mérési rendszer lépésrõl lépésre történõ részletes kidolgozását, elkészítését (a hozzáférhetõ vázlatos leírásra támaszkodva), a modell jelentõs egyszerûsítése és az elkészítés költségeinek minimalizálása mellett. Továbbá magának a mûtéti folyamatnak önálló, részletes kidolgozása, megvalósítása is rám várt.

A mûtét

A kanülálás

A mérés kezdete elõtt egy nappal egy rövid, kb. egy órás mûtétet hajtok végre a kísérleti állaton. Ennek elsõ szakasza nagyjából egyezik a régóta rutineljárásnak számító kanülálással, melynek során bevezetem a két kanült a mûtét idejére elaltatott állat ereibe, a vena és az arteria femoralisba. Azonban az alanynak új szempotoknak is meg kell felelnie, ezért fokozottan kell ügyelni néhány – normál esetben apróságnak számító – dologra:

a kanül hegyénél a vágási felület teljesen tompa, élmentes, mégis hegyes kell legyen, ha ez nem teljesül, az állat késõbbi mozgása során a kanül kiszúrhatja az eret vagy ha nem elég hegyes, nem lehet eléggé hosszan bevezetni az érbe;
a kanült a lehetõ leghosszabban kell bevezetni az érbe (3-4 cm, az állat méretétõl függõen), hogy stabil és stabilizálható legyen, különben az állat késõbbi mozgása során a vékony csõ kihúzódhat az érbõl; ha túl hosszan vezetjük be, a kanül kiszúrja az eret a hasüregben;
hogy elejét vegyük különféle komplikációknak, az artéria esetbében érdemes clip-et használni a ér lefogásához, így az artéria kanülálásánál felmerülõ kisebb problémák nem okozhatnak végzetes gondokat;
a kanülök rögzítésénél az elsõdlegesen stabilizáló csomón kívül érdemes egy másodlagosan stabilizáló csomót alakalmazni, így elejét vesszük annak, hogy az állat mozgása során a vékony csövek kihúzódjanak az érbõl.

A subcutan átvezetés

Ezt követõen a kanülöket a szabad végüknél fogva – egy speciális, általam kidolgozott eszköz segítségével – a bõr alatt (subcutan) átvezetem a comb területérõl a hátsó nyaki régióba. Ez az eszköz egy spatulából átalakított trokár. 140 fokban meg van hajlítva, hogy illeszkedjen az állat testéhez. A végén két lyuk található, ezeken keresztülfûzöm a két – elforrasztott végû, fizsóval töltött – kanült. Majd a comb fölött a trokár segítségével subcutan, az irha illetve a bõralja rétegben haladva elõrehatolok, végül a nyaki régiónál egy 3 mm átmérõjû nyíláson keresztül kivezetem a trokárt és a sebeket összevarrom. Ezáltal a kanülöket gyakorlatilag keresztülfûztem állat bõre alatt. Természetesen ennek a lépésnek a végleges változata is több fejlesztõ folyamat eredményeként született meg. A végleges verzió kielégíti a kezdeti szempontokat: az átvezetés rendkívül gyors, egyszerû, nem terheli különös mértékben a szervezetet, mivel kizárólag a hám alatti vékony hajszálerek sérülnek minimális mértékben. Így az átvezetés valóban subcutan: ki lehet tapogatni az állat oldalán a bõr alatt keresztülvezett kanülöket.

A kanülök rögzítése

Az állat marjánál kivezetett kanülöket ezután egy vékony acélcsõbe vezetem. Az acélcsõ egyik vége egy mûanyag pánt segítségével rögzül az állathoz, másik vége pedig egy az edényhez rögzített csuklós szerkezethez kapcsolódik. Ez az elrendezés lehetõvé teszi mind a magához térõ állat szabad mozgását, mind a kanülök teljes mértékû védelmét. A vizsgált szív- és érrendszeri paraméterek (vérnyomás, szívfrekvencia, baroreflex-érzékenység…stb) egy számítógéphez csatlakozó mérõfej segítségével regisztrálhatóak. A kísérleti állat és a mérõfej közötti kapcsolatot az arteria femoralisba helyezett kanül (vékony polietilén csõ) biztosítja. A vena femoralisba helyezett kanülön keresztül pedig a kísérlethez szükséges anyagok juttathatók be a szervezetbe.

A véralvadás-gátlás

A megvalósítás során ez volt az egyik legtöbb problémát okozó rész. Különös figyelmet érdemel, hisz a nem megfelelõ véralvadás-gátlás közvetlenül befolyásolja a mérési eredményeket. Sokáig a heparin megfelelõ dózisának beállítása jelentette a gondot. Nem megfelelõ mennyiségû heparin esetén a kanül bealvad, és vagy nem mérhetõek a szív- és érrendszeri paraméterek, vagy a mért értékek nem reálisak. Túlzott mennyiségû heparin beadása esetén az állat elvérzik a subcutan átvezetés és a kanülálás során megsértett bõr alatti ereken keresztül. Hosszas próbálkozás után sikerült meghatároznom a megfelelõ dózisokat. A véna esetében ez 15 NE heparin/ml-es fiziológiás sóoldatot jelent, melyet 0,25 ml/h sebességû infúzióval kap az állat. Az artéria esetében naponta kétszer 250 ml NE heparint tartalmazó 1 ml-es fiziológiás sóoldattal mosom be a kanült.

Az elõkísérletek menete és eredménye

Az LPS szerepe

Az elõkísérletek során LPS segítségével alakítottam ki endotoxikus sokkot a kíséreti állatokban. Az LPS, azaz lipopoliszacharid, egy a baktériumok sejtmembránjában elõforduló anyag. Hatására egyfajta oxidatív stressz alakul ki: növekszik az indukálható nitrogén-monoxid szintáz mennyisége, ezáltal nõ a nitrogén-monoxid mennyisége is. A nitrogén-monoxid szabadgyök szuperoxid szabadgyökkel egyesülve peroxinitrit szabadgyököt hoz létre. Ez DNS-töréseket eredményez, mely kiváltja a PARP (poli-ADP-ribóz-polimeráz) aktvációját. A PARP aktivációja elindít egy ATP-t igénylõ biokémiai folyamatot, melynek során a NAD⁺ nikotinamiddá és ADP-ribózzá bomlik. Ez utóbbi a DNS-újraegyesülésekben játszik szerepet. A PARP által kiváltott biokémiai folyamat tulajdonképpen a szervezet védekezõmechanizmusának tekinthetõ. Azonban ha a nagy mennyiségû LPS hatására a pozitív visszacsatolások révén túlaktiválódik, akkor vészesen lecsökken az ATP mennyisége, hozzájárulva egy ún. multiple organ failure, vagyis egy ún. „egész test gyulladás”-os állapot kialakulásához.

A kísérletek célja: a PJ34 vizsgálata

Ebben az állapotban vizsgáltam az endotoxikus sokk következtében megváltozott szív- és érrendszeri paramétereket, valamint a negatív elváltozások mérséklésének lehetõségét. Elõfeltevésem alapján PJ34 PARP-inhibitor alkalmazásával mérsékelhetõek az LPS által kiváltott negatív hatások. Méréseim a vérnyomásra, a szívfrekvenciára, valamint a phenylephrine vérnyomásemelõ hatásának tanulmányozására terjedtek ki. Méréseim több szempontból is újnak számítanak, hiszen ilyen körülmények között, krónikus mérések keretében eddig még nem vizsgálták – a többi PARP-gátlóhoz hasonlóan gyógyszerjelöltnek számító – PJ34 eredményességét. Ezen vizsgálatok sikeressége esetén megkezdhetõ egy több éves, a baroreflex-érzékenységet az oxidatív stressz körülményei között vizsgáló kutatási munka is, melynek végcélja a negatív hatások kivédésére alkalmas gyógyszerjelöltek kifejlesztése, tesztelése.

Az elõkísérleti protokoll

Mivel esetünkben elõkísérletekrõl van szó, a protokollnak a következõ funkciókat kell betöltenie:

egyrészt alkalmas kell legyen a mérési modell tesztelésére;
a PJ34-gyel kapcsolatos elõfeltevés bizonyos szintû alátámasztására vagy megcáfolására;
támpontot kell adnia a késõbbi munkához;
önkontrollos mérési protokoll kialakítása szükséges, hogy a lehetõ legkevesebb kísérleti állattal minél több és hasznosítható eredményt érjek el.

Ezen szempontok figyelembevételével a protokoll a következõ:

1. nap:

Mûtét (krónikus kanülálás)

2. nap:

Phenylephrine: 1, 2 , 4, 8 µg/ttkg, 5 perces szünetekkel
LPS-kezelés: 10 mg/ttkg, 1 órás hatóidõ
Phenylephrine: 1, 2, 4, 8 µg/ttkg, 5 perces szünetekkel

3. nap:

Phenylephrine: 1, 2 , 4, 8 µg/ttkg, 5 perces szünetekkel
PJ34-elõkezelés: 10 mg/ttkg, ¾ órás hatóidõ
LPS-kezelés: 10 mg/ttkg, 1 órás hatóidõ
Phenylephrine: 1, 2 , 4, 8 µg/ttkg, 5 perces szünetekkel

Az elõkísérletek eredményei

Az elõkísérleti eredmények prezentálására leginkább az eredeti regisztrátumok alkalmasak. Ezek különösen a szinkronmérések esetében látványos görbék. Elõször is le kell szögeznünk, hogy a kontroll állat paraméterei teljes mértékben megegyeznek az irodalmi adatokkal, tehát a kialakított modell a mûtétet követõ két hét során is biztosan reális eredményt ad, így alkalmas a vizsgálatok elvégzésére. LPS hatására csökken a vérnyomás. A nyomásgörbén pedig jelentkezik egy éredekes „orsózás”. Ennek oka valószínûleg az, hogy az endotoxikus sokk a légzést is befolyásolja, és ez nyilvánul meg a nyomásgörbén. A phenylephrinre adott válasz kontroll állatnál a következõképp alakul: a phenylephrine a dózisainak megfelelõ mértékben emeli a vérnyomást. Ezek az emelkedések azonban nem tartósak, mert az ép baroreflex-mûködés miatt a szívfrekvencia csökken, mely a nyomás csökkenését, eredeti értékre való visszaállását eredményezi. LPS-kezelés esetén azonban a phenylephrine nem képes a dózisainak megfelelõen emelni a vérnyomást, és a görbék alapján valószínûleg a baroreflex-mûködés is sérül. Ha azonban az LPS-kezelés elõtt PJ34 elõkezelést adunk, a korábban tapasztalt nyomáscsökkenés és a nyomásgörbe „orsózása” elmarad, illetve a phenylephrine a dózisainak megfelõlen emeli a vérnyomást, melyet a baroreflex-mûködés visszaállít a normális értékre. Tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy az elõkísérleti eredmények alapján az endotoxikus sokk keringésélettani hatásai hosszútávon mérsékelhetõek PARP-gátló PJ34 segítségével.

A munka folytatása

Mivel méréseim egyrészt elõkísérleti célokat, másrészt a modell élettani kutatásainkban való használhatóságának, megbízhatóságának teszetelését szolgálták, nem szükséges statisztikai eredményekrõl beszélnünk. A fenti tapasztalatok a kísérletek 80-85%-ában hasonlóan alakultak. Ilyen elõzetes eredmények birtokában megkezdhetõ a részletes kísérleti protokoll felállítása és célkitûzésben megfogalmazott vizsgálatok elvégzése. Ahogy korábban már szerepelt, elõkísérleti eredményeim alapján következõ lépésként az endotoxikus sokk baroreflex-érzékenységre gyakorolt hatását illetve ennek gyógyszerjelöltekkel történõ befolyásolását tervezzük munkatársaimmal. Továbbá az eddigi eredmények önmagukban is fontosak és hasznosak, mivel a PJ34 gyógyszerjelöltként történõ alkalmazását ilyen körülmények között eddig még nem vizsgálták.

Széleskörû felhasználás

Ennek az új kísérleti modellnek a kidolgozását a célkitûzésben megfogalmazott szempontok tették szükségessé. Azonban kialakításának haszna ezen jóval túlmutat, hiszen rengeteg egyéb vizsgálat elvégzését is lehetõvé teszi. Kiválóan alkalmazható például egyéb korai stádiumban lévõ gyógyszerjelöltek vizsgálatára is. Számos anyag esetében ugyanis eddig nem vizsgálták a hosszabbtávú hatásokat, vagy ha vizsgálták, az nem folyamatos in vivo körülmények között történt, hanem fõképp szövetminták illetve egyéb in vitro mérések segítségével. Krónikus keringésélettani vizsgálatokat ugyanis rendkívül drága módszerekkel lehet végezni: pl. telemetriás módszerekkel, vagy elõre kanülált drága állatokon. Az általam alkalmazott módszer adaptálásával azonban egy egyszerûsége és pár ezer forintos költségei révén az elõzõeknél sokkal elõnyösebb eljárás született. Így lehetõvé vált számomra egyéb mérések elvégzése is.

További mérések: A PJ875 vizsgálata

A PJ875 egy adenozin-antagonista, mely vérnyomáscsökkentõ tulajdonsága révén került az igen korai stádiumban lévõ gyógyszerjelöltek közé. Eddig azonban nem vizsgálták azt, hogy milyen hosszú idõn keresztül képes vérnyomás-csökkentõ hatását kifejteni. A mérések során azt vizsgáltam, hogy a PJ875 (30 µg/ttkg) beadása után 30 másodperccel, 1 órával, majd 2, 4, 6, 12 illetve 24 órával hogyan változik a vérnyomás illetve a frekvencia. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a PJ875 a dózisaival arányos mértékben csökkenti a vérnyomást és a szívfrekvenciát, de beadása után 2 órával már visszaállnak az eredeti értékek, tehát ez a gyógyszerjelölt csak rövid távú vérnyomás-csökkentésre (illetve frekvenciacsökkentésre) alkalmas, hosszú távú, tartós csökkentésre semmiképp. Mivel ezek a mérések már a modell stabilizálása, tesztelése után készültek, ezek már nem csupán elõkísérletnek számítanak, itt már lehet statisztikai eredményekrõl is beszélni.

Konklúzió – A kísérleti modell nyújtotta lehetõségek

Amint láttuk, az általam alkalmazott kísérleti modell számos elõnnyel bír:

Munkám során sikerült önállóan egy korábban Kanadában kidolgozott, Magyarországon nem ismert speciális mérési rendszert adaptálnom saját laborkörülményeinkhez. A hozzáférhetõ minimális információk alapján kellet dolgoznom, szem elõtt tartva a modell jelentõs egyszerûsítését és a költségek minimalizálását. Ez magában foglalta a mérési rendszer lépésrõl lépésre történõ részletes kidolgozását, elkészítését. Továbbá magának a mûtéti folyamatnak önálló, részletes kidolgozása és megvalósítása is rám várt.
Az általam kialakítótt modell segítségével a szív- és érrendszeri paraméterek hosszú ideig, megbízhatóan mérhetõek az éber, szabadon mozgó kísérleti állatban. A kontroll állatok eredményei megegyeznek az egészséges állatokra vonatkozó irodalmi adatokkal. Kísérleteim során már sikerült két héten keresztül mérni ugyanazon az állaton, de valószínûleg ennél még hosszabb ideig alkalmazható (ugyanis a konkrét állat az LPS miatt pusztult el).
A modell számos mérési protokoll kialakítását, illetve ezek alapján különbözõ vizsgálatok megvalósítását teszi lehetõvé. A különféle kísérletek szabadon kombinálhatóak (pl. idõben…stb), mivel ezt az eljárást normál labor körülmények között bármely – kanülálásra is képes – kutató illetve asszisztens képes elsajátítani és saját maga elvégezni.
A kialakított modell alkalmazhatóságának vizsgálatára elõkísérleteket végeztem. Az endotoxin által indukált oxidatív stressznek a vérnyomásra és a phenylephrine-nel kiváltott vérnyomás-emelkedésre gyakorolt hatásait vizsgáltam. Eredményeim arra utalnak, hogy az LPS-indukálta endotoxikus sokk szív- és érrendszerre gyakorolt káros hatásai gyógyszeresen (PJ34 PARP-gátlóval) mérsékelhetõek. A PJ34 gyógyszerjelölt hatásosságát eddig ilyen körülmények között nem vizsgálták.
Elõkísérleti eredményeim alapján következõ lépésként az endotoxikus sokk baroreflex-érzékenységre gyakorolt hatását illetve ennek gyógyszerjelöltekkel történõ befolyásolását tervezzük munkatársaimmal.
Ezen kívül más gyógyszerjelölttel is végeztem különféle méréseket. Ezek során megállapítottam, hogy a korai stádiumban lévõ PJ875 elnevezésû gyógyszerjelölt beadása után 2 órával már visszaállnak az eredeti értékek, tehát ez a gyógyszerjelölt csak rövid távú vérnyomás-csökkentésre (illetve frekvenciacsökkentésre) alkalmas, hosszú távú, tartós csökkentésre nem.

Mindezek alapján úgy gondolom, hogy munkám eredménye kitûnõen alkalmazható különbözõ élettani kutatások során, és ezek az eredmények nem csak saját laborunk számára hasznosíthatóak.