Gyakran Ismételt Kérdések


Mit jelent, ha belépek a mozgalomba? Mit vállalok ezzel? Mit jelent kutató diáknak lenni?

A mozgalomba való belépéssel semmilyen konkrét kötelezettséget nem vállalsz. Nálunk nincs vizsga, osztályzás, intő. Ugyanakkor a mentorok – így valószínűleg a Te kutatásaidat, kutatói fejlődésedet irányító tudós is – igen elfoglalt emberek, akiknek az idejét pusztán a hecc kedvéért, “buliból” lekötni nemcsak helytelen, hanem másokat az általad lefoglalt mentor segítségéből kizáró hiba. Így arra bíztatunk, ha az adott terület nem nyerte el tetszésedet, vagy úgy érzed, hogy hosszabb idő alatt sem tudsz kellően bekapcsolódni a mentorod műhelyében folyó kutatásokba, nyugodtan mondj búcsút, és próbálkozz másutt!Ilyen esetben azonban soha ne feledkezz meg az udvarias és az addig kapott törődést megköszönő búcsúról. A mentorok listájához a honlap “Jelentkezés a mozgalomba” részén történő jelentkezéssel juthatsz hozzá.
A kutatói életforma sok örömöt tartogat. Nagyon sok helyen a diákot a többi kutatóval csaknem egyenrangú félként kezelik, a tudományban az igazi tekintély csak a megszerzett tudás függvénye. Egy-egy felismerés, még akkor is, ha kicsi, hihetetlenül szép pillanat az ember életében, és rendkívül intenzív örömmel tölti el birtokosát. A legtöbb diák, aki képes intenzíven bekapcsolódni a kutatásokba, megérzi a játékos kísérletek, a szárnyaló gondolatok, az alkotó ember szabadságát, amely még akkor sem hagyja el, ha későbbi életében soha nem fog tudományos kutatással foglalkozni. A legtöbben, akik kutatásokba kezdtek, iskolai tanulmányaikban is sokkal rendszerezettebben, hatékonyabban tudnak előrehaladni.

Mi az a mentor?

A mentor az a tudós, aki veled, a tanítványával pártfogódként foglalkozik. A foglalkozás szintje kettőtökön múlik. Lehet nagyon kevéssé intenzív, csak néhány cikk elolvasására és megbeszélésére szorítkozó, de fejlődhet életre szóló nagy barátsággá is. A mentor és a tanítvány kapcsolata személyes jellegű kapcsolat, amely egyfajta közös hangot feltételez. Így ha az általad választott tudós számodra ilyen vagy olyan okból tartósan ellenszenves marad, vagy fokozatosan azzá válik, érdemes megfontolni, hogy másik műhelyben próbálj szerencsét. A mentorlistát a honlap “Jelentkezés a mozgalomba” részén történő jelentkezéssel kaphatod meg.

Hány mentort lehet választani?

Nincs felső korlát, így elvben a mentorlista összes mentorával tarthatod egyszerre a kapcsolatot. Gyakorlatilag azonban erre is érvényes a régi magyar mondás, miszerint “egy seggel csak egy lovat…”. Ha majd komolyabban belemélyedsz, rájössz, hogy a kutatást, mint bármit, ami igazán fontos az ember életében (szerelem, sport, de akár egy születésnapi torta elkészítése) csak igényesen és intenzíven lehet csinálni. Magadat alázod meg akkor, ha hányaveti módon, felszínesen állsz neki. Igényesen és intenzíven egymás mellett csak nagyon kevés dolgot lehet párhuzamosan végezni. Így érdemes először egy mentornál letáboroznod, és inkább egy évvel később próbálkozni a másik kedvenc témáddal. Utolsó megjegyzésként: sok mentor lefoglalása más kutatni vágyó diákoknak is nehezebbé teszi a “szabad” mentor megtalálását.

Hogyan érdemes a mentort megkeresni?

Az a megoldás, hogy az egyik éjjel közepén felhívod a leendő mentorod és hatórás bemutatkozó telefonban kiöntöd neki a lelkedet, nem mindig válik be. A mentor irodája küszöbén való keresztbefekvés sem a legjobb módszer. Célszerűbb egy kb. fél-egyoldalas levélben, vagy e-mail-ben leírni azt, hogy miért érdekel pont az a téma, amivel a mentor foglalkozik. Ebben a levélben lehet kitérni bármilyen olyan eredményedre, előzetes ismeretedre, ami a mentor számára téged érdekessé tehet, és azt a meggyőződést kelti benne, hogy érdemes Veled foglalkoznia. Gondolj arra, hogy a leveled hiába egyetlen papír, téged fog képviselni. Így uzsonnamaradékokkal telepacázott, gyűrött lap, vagy helyesírási hibáktól (!)hemzsegő email akkor sem a legjobb ajánlólevél, ha nem nyelvtani, hanem magfizikai tanszékre akarsz bekerülni. Érdemes megadni a teljes neved, életkorod, lakcímed, telefonod, mobilod és email címed (ha van), hogy a mentorod a válaszát könnyen és neki tetsző módon eljuttathassa neked. A mentorok listájához a honlap “Jelentkezés a mozgalomba” részén történő jelentkezéssel juthatsz hozzá.
Ha a mentor egy hónapon belül nem válaszol, érdemes legalább még egyszer újra írni neki. Célszerű ilyenkor valamilyen más módszert használni, mint először. Ha az első alkalom egy postai levél volt, másodszorra érdemes email-t írni. Vagy fordítva. Esetleg be lehet tanítani egy postagalambot is… Ha a mentor másodszor sem válaszol, érdemes másikat keresni helyette, és ezzel párhuzamosan a szervezőknek (kutdiak@kutdiak.hu) jelezni a hibát. Ebben az esetben már jogosult vagy a szervezők direkt, személyedre szabott segítségére is, amelyet ugyancsak a kutdiak@kutdiak.hu e-mail címen kérhetsz.

Mi történik, ha a mentor elfogadja a jelentkezésemet?

Miután lehiggadtál (az örömtől) nézd át a válaszát, hogy tartalmaz-e valamilyen javaslatot. Ha nem, az első kapcsolatfelvételre két leggyakoribb megoldás van. Az egyik az, hogy kérsz egy időpontot a mentortól és meglátogatod, hogy elbeszélgessetek arról, hogy mit is lehetne csinálni abban a tudományos műhelyben és ehhez milyen előismeretek kellenek (ezeket hol érheted el). A másik (inkább javasolt) megoldásban kezdeményezed, hogy a mentor adja meg azoknak a cikkeknek, könyveknek a listáját, amit bevezetőként el kell olvasnod ahhoz, hogy értelmes beszélgetést tudj folytatni vele. Sok műhelyben egy vagy több könyvből akár vizsgáznod is kell, mielőtt ténylegesen jogot szerzel arra, hogy veled részletesebben foglalkozzanak. Természetesen a megadott könyvek beszerzésének módját is meg kell a mentoroddal beszélned, különösen ha idegen nyelvű (pl. angol) szakkönyvekről van szó. Ha már elolvastad a könyveket, cikkeket célszerű az első kérdéseidet e-mail-ben vagy levélben feltenned. Soha ne felejtsd el, hogy a mentorok többsége elfoglalt ember, akinek az idejét egy hosszabb beszélgetéssel rabolni csak akkor célszerű, ha ez a beszélgetés nem az időjárás, vagy az angol királynő egészsége körül forog…

Mit tegyek, ha a megkeresett mentor elutasítja a kezdeményezésemet?

Adjál hálát a Jóistennek. Sokkal jobb történt veled, mintha a mentorod hitegetett volna: elfogadott volna, és csak hosszú hónapok múltán derült volna ki, hogy nincs rád ideje. Ilyenkor érdemes másikat keresni helyette. Első körben megkérdezheted ot is, ho gy maga helyett tudna-e valaki mást ajánlani, ugyanis a mentornak nem muszáj a mentorlistából kikerülnie. Ha az első mentor “kikosaraz”, a szervezők segítségét a kutdiak@kutdiak.hu e-mail címen kérheted.

Mikor érdemes a mentort megkeresni? Van-e határideje a jelentkezésnek? Milyen hosszú időre szól a mentorral az együttműködés?

A mentort akkor érdemes megkeresni, amikor te elviselhetetlen késztetést érzel arra, hogy valaki értelmes dolgokra tanítson. A kutatói életforma sok örömöt tartogat. Nagyon sok helyen a diákot a többi kutatóval csaknem egyenrangú félként kezelik, a tudományban az igazi tekintély csak a megszerzett tudás függvénye. Egy-egy felismerés, még akkor is, ha kicsi, hihetetlenül szép pillanat az ember életében, és rendkívül intenzív örömmel tölti el birtokosát. A legtöbb diák, aki képes intenzíven bekapcsolódni a kutatásokba, megérzi a játékos kísérletek, a szárnyaló gondolatok, az alkotó ember szabadságát, amely még akkor sem hagyja el, ha későbbi életében soha nem fog tudományos kutatással foglalkozni. Ha ebben részesedni akarsz, és ezért áldozatokat is vállalsz – nos ekkor kell írni az egyik mentornak. A mentorok listájához a honlap “Jelentkezés a mozgalomba” részén történő jelentkezéssel juthatsz hozzá.
A jelentkezésnek semmilyen határideje, semmilyen kötöttsége nincs. Ettől függetlenül nem javasoljuk, hogy az általad kiválasztott mentor lakáscímén hajnali négykor csöngess az első beszélgetés végett… A jelentkezés módjáról a “Hogyan érdemes a mentort megkeresni?” című kérdésre adott válaszban írunk.
A mentorral való együttműködésnek nincsen szabott ideje. Tarthat harminc percig is (már az első beszélgetés során kiderül, hogy teljesen ellenszenvesek vagytok egymás számára, vagy a mentor egyáltalán nem azzal foglalkozik, amire te számítottál), és lehet belole életre szóló munkatársi viszony. Mint ahogy életünk más, kiemelkedően fontos döntéseiben is, itt is az érzelmeidre érdemes hallgatni (kellő átgondolás után!). Ha az adott kutatóműhelyben tartósan unatkozol, vagy hónapokon át görcsbe rándul a gyomrod, ha a mentorodra akár csak gondolnod is kell – érdemes más műhely után nézned.

Mit lehet tenni, ha olyan téma érdekel, ami nincs benne a mentorlista kulcsszavaiban?

Próbálj olyan kulcsszavakat keresni, amelyeknek valami köze van az általad keresett tudományterülethez. Ha találsz ilyet, kérdezd meg az adott kulcsszó alatt listázott mentort, tud-e neked az általad választott területen valamilyen segítőt ajánlani, ugyan is a mentornak nem muszáj a mentorlistából kikerülnie. Ha semmi olyan kulcsszóra nem bukkansz, ami a keresett témádhoz hasonló lenne, írj a szervezőknek a kutdiak@kutdiak.hu e-mail címre.

Mi van, ha már van mentorom, de nincs benne a mentorlistában?

Semmi baj nincs. Sőt! Ha meg vagy elégedve a mentoroddal, kérünk, hívd fel a szervezők figyelmét rá, a kutdiak@kutdiak.hu e-mail címen, hogy felajánlhassák neki a mentorlistába való bekerülést.

Mit várhat el egy diák a mentorától?

A mozgalomba való belépéssel te semmilyen konkrét kötelezettséget nem vállalsz. Nálunk nincs vizsga, osztályzás, intő. Ezzel összhangban elfogadásoddal a mentorod – aki valószínűleg igen elfoglalt ember, és a veled való törődésért semmilyen fizetségben nem részesül – sem kötelezi magát semmire. Figyelmét, idejét, tanítását neked kell kiérdemelned. A mentorod révén olyan tudásnak kerülhetsz birtokába, amely nagyon keveseknek sajátja, de ennek átadására a mentorodat senki nem kötelezheti, egyes egyedül a te szorgalmad, előrehaladásod, értelmes kérdéseid és a tudomány iránt mutatott alázatod.

Mit várhat el egy mentor a diákjától? Mekkora az az előzetes tudás, amivel a kutatásokhoz rendelkeznem kell?

A mentorod minden bizonnyal elfoglalt ember, aki a veled való törődésért semmilyen fizetségben nem részesül. Számára a veled való foglalkozás azért “éri meg”, mert örömét leli a fejlődésedben, abban, ahogy gondolataid szárnyra kapnak, és váratlan irányból érkező kérdéseiddel a mentorod saját fantáziáját is meg-meglódítják. Így válik a tanítás egyoldalú tudástöltögetésből kétirányú, alkotó folyamattá, ahol mindkét fél érintetté válik, és egyik sem lesz utána az, ami előtte volt.

Ehhez azonban a kutatásokba való bekapcsolódást komolyan kell venned. Felszínes, tessék-lássék, odaadást mímelő, de valójában muszájból csinált munkával nemcsak magad és a mentorod alázod meg, de hazudsz is. Mint minden fontos személyes kapcsolatnak, a mentor-tanítvány viszonynak is az őszinteség az alapja. Ha valamit nem értesz, ha valamire nem jut időd, vagy bármilyen ok miatt képtelen vagy meg csinálni, ne szégyelld, hanem mondd el a mentorodnak, mert közös munkátok csak így válhat hatékonnyá.
Összefoglalva tehát: a nyitottságot, a tanulni akarást, az intenzív, komoly munkát és az őszinteséget várja el a mentorod tőled. Egy szóval is le lehet mindezt írni: a legtöbb mentor téged felnőttnek fog kezelni, de ezért cserébe elvárja, hogy ehhez (magadhoz!) méltóan viselkedj vele.
A legtöbb műhelyben ahhoz, hogy az ott folyó vitákat megértsed, a gimnáziumi anyagnál magasabb szintű előzetes ismeretekkel kell hogy rendelkezz. Ezt legtöbbször néhány könyv vagy cikk átolvasásával tudod megszerezni. Néhány keresettebb műhelyben egy-két ilyen könyv, cikk anyagából vizsgáznod is kell ahhoz, hogy a műhely tagjai közé bekerülj. Ezekre az egyedi követelményekre a mentorod fogja felhívni a figyelmed az első beszélgetések egyikén. Ha esetleg nem teszi meg, érdemes rákérdezned.

Van-e a kutatónak jelentkezők számára korhatár? Hol folytathatom a kutatómunkámat, ha már “kiöregedtem” a mozgalomból?

A mozgalom középiskolások számára nyitott. Így az alsó korhatár – elvben – 14 év. A gyakorlatban ezt nem tartjuk be (elvégre van nyolcosztályos középiskola is!). Így több 12-13 éves kutatónk is volt már. A legtöbben azonban 17-18 éves korukban kezdenek bele a kutatásokba. A kutatómunka olyan önállóságot feltételez, amellyel egy tízéves gyerek még szinte elképzelhetetlen, hogy rendelkezzen. Ezt az önállóságot teszteli az is, hogy a mentornál önállóan kell jelentkezned, ebben tehát nem csak “lustaságból”, hanem elvből sem segítünk.
A középiskola befejezése után egyetemi-főiskolai tanulmányaid első évének végéig viseljük gondodat. Eddig indulhatsz a versenyeinken, eddig értesítünk a különböző lehetőségekről. Felsőfokú tanulmányaid során kutatómunkádat az Országos Tudományos Diákköri Mozgalomban (otdt.hu) folytathatod, amely az egyetemi-főiskolai hallgatók ötven éve megalakult kutató szervezete. A saját egyetemeden, főiskoládon működő Diákköri Szervezet vezetőjének nevét és elérhetőségét az Országos Tudományos Diákköri Tanács Titkárságán (otdt.titkarsag@ofi.hu) tudhatod meg.
A jelenlegi és volt középiskolás diákkörösök összefogására szolgál a Kutató Diákok Országos Szövetsége. Ebben sem alul, sem felül nincs korhatár. Ha be akarsz lépni kattints a honlapon „Jelentkezés a Mozgalomba” gombra és ha elakadnál, akkor írj a kutdiak@kutdiak.hu e-mail címre.

Milyen lehetőségek nyílnak egy kemény kutatómunkát végző diák előtt?

Akkor, ha már hosszabb ideje (legalább fél-egy éve) végzel kutatómunkát, vagy részt vettél egy intenzív kutatási periódusban (ez átlagosan kb. két hét folyamatos munkát jelent az egyik nyári szünetben) az esetek többségében összeállt egy olyan, önálló, új gondolatokat megfogalmazó és bizonyító “történet”, kutatási eredmény, amelyhez a te saját munkád is kellett, amely elmondható, leírható. Ezzel a “történettel”

  • indulhatsz a regionális középiskolai Tudományos Diákköri Konferenciákon
  • indulhatsz a középiskolai Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján (TUDOK, nevezési határidő: minden év szeptember közepe)
  • benevezhetsz a Magyar Innovációs Szövetség Tudományos és Innovációs pályázatára (nevezési határidő minden év január eleje).

Ha ezeken a konferenciákon (amelyekről a honlap “Rendezvények” c. része ad felvilágosítást) eredményt érsz el

  • eljuthatsz a minden év júliusában megrendezésre kerülő ingyenes, egyhetes káptalanfüredi kutatótáborba
  • kijuthatsz külföldi versenyekre, tehetséggondozó táborokba
  • részt vehetsz az egyetemisták-főiskolások soron következő Országos Tudományos Diákköri Konferenciáján
  • dolgozatod megjelenik a honlapunkon, a Sulinet-en, a soron következő mentorlistánkban
  • segítünk a munkád tudományos folyóiratokban való közlésében.

Ha ezen alkalmakon is jól szerepelsz

  • akkor már igen ügyes vagy, nagyon büszkék leszünk rád, és ennek jeleként, ha a káptalanfüredi tábor lakói titkos szavazással úgy döntenek, hogy a diákelnökség tagjaként te irányíthatod az egész mozgalmat.

Részesülnek-e valamilyen elismerésben az iskolájuk részéről azok a diákok, akik sikeres kutatómunkát végeznek?

Ki kell ábrándítsunk: semmilyen kötelező elismerés nincs. Ugyanakkor semmiképp se hallgasd el az iskoládban, hogy részt veszel az általunk szervezett kutatásokban, különösen akkor ne, ha valamilyen eredményt értél el, mert az iskolák mind téged, mind a neked az iskolából segítő tanárt tapasztalataink szerint a legváltozatosabb elismerésekben részesítik.

Nem jelent-e hátrányt a középiskolai előmenetelben, hogy sok időt kell fordítani a kutatásra?

Tapasztalataink szerint nem. Sőt, a kutatásokban való részvétel megtanít tanulni: sokkal hatékonyabbá teszi a “reguláris” tanulmányaidat is. Megtanulsz kérdezni, megtanulod, hogy hogyan válasszad el a fontosat a kevésbé fontostól, megtanulsz önállóan gondolkodni, aminél nagyobb adomány kevés van. A kutatásokban elért sikereid pedig sok esetben az addigiaknál sokkal kedvezőbb “tanári légkört” is teremtenek a számodra.

Hol kamatoztathatom megszerzett tudásomat?

Az esetek többségében a kutatásaid közben megszerzett, különleges, kevesek által birtokolt tudás összefügg a választott egyetemi-főiskolai szakoddal, így jól használható mind a felvételin, mind pedig a későbbi, felsőfokú tanulmányaidban. Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy a kutatásokban való részvétel megtanít tanulni. Megtanulsz kérdezni, megtanulod, hogy hogyan válasszad el a fontosat a kevésbé fontostól, megtanulsz önállóan gondolkodni, aminél nagyobb adomány kevés van.
A tudás mellett kapcsolatokra is szert teszel. Későbbi felsőfokú tanulmányaidban sem árt, ha vizsgáztatók egy részét már korábban, szinte barátként ismered. Ha eljutsz egy középiskolai diákköri konferenciára, vagy pláne bejutsz az egyik káptalanfüredi táborra rengeteg, korábban soha nem álmodott minőségű és mélységű barátságra fogsz szert tenni. Végre társakra és nem csak haverokra találsz. Ráadásul ezek közül a társak közül néhány – ki tudja, lehet hogy veled együtt – tíz húsz év múlva a magyar tudományos élet egyik vezetője lesz, akit te már kölyökkorotok óta, mint jó barátot ismersz. Akkor derül majd csak ki, milyen fontos is ez. A káptalanfüredi táborba minden évben meghívjuk a magyar tudomány legnagyobb alakjait és számos olyan intézmény képviselőjét is, akikkel később mint kutatómunkád anyagi támogatóival fogsz majd találkozni. A személyes kapcsolat más okhoz képest nagy előnyt jelent majd itt is neked.

Mi különbözteti meg az iskolai kiselőadást az önálló tudományos munkát összefoglaló diákköri előadástól?

A tudományos munkában a hangsúly az új megfigyelésen, az új összefüggés megtalálásán, az önállóságon van. Azaz: ha elolvasol egy könyvet és elmondod a tartalmát, ebből még akkor sem lesz tudományos előadás, ha könnyre fakasztóan gyönyörű ábrákat csinálsz hozzá, és ha egy Oscar-díjat érdemlő színészi alakítással adod mindezt elő valamilyen konferencián. Ha azonban elolvasol két könyvet (pláne: hatot!) és rámutatsz arra, hogy az egyik szerző az adott témát milyen más szemszögből értékelte, mint a másik, és miért tette azt, elemzed mindkét munka előnyeit-hátrányait, bemutatod fogadtatásukat, hátterüket, azaz ha önálló, új gondolatok sokaságát fűzöd a megszerzett ismeretek mellé – akkor már tudományos munkát tettél le az asztalra. Ugyanez vonatkozik a kísérletekre is. Ha elvégzel egy olyan kísérletet, amelyet előtted már ezren elvégeztek, pl. megméred a Duna rézion tartalmát, nem tudomány az, amit művelsz. De ha folyamatosan, többször megméred a rézion tartalmat és elemzed, hogy mikor, hogyan és miért változott, akkor már egy egész csinos kis munkát tudsz letenni az asztalra. Megint: az önálló, új gondolat volt a kétféle munka között a vízválasztó. Ugyanígy, ha a Duna helyett egy Marsról pottyant meteor (vagy hegyi nünüke, de ide bármilyen más vad ötleted behelyettesítheted!) réztartalmát méred meg, ismét csak olyat tettél, olyan tudás birtokába jutottál, amit előtted még senki sem szerzett meg: tudományos munkát végeztél.

Mennyiben más a mozgalomban való részvétel, mint egy átlagos tanulmányi verseny?

A mozgalommal elérhető kutatómunka megtanít tanulni. Megtanulsz kérdezni, megtanulod, hogy hogyan válasszad el a fontosat a kevésbé fontostól, megtanulsz önállóan gondolkodni. A versenyekkel ellentétben a tudományban nincs “jó válasz”. A kutatások során nem valamilyen tanár, vagy tanárkollektíva agyafúrtabbnál agyafúrtabb gondolatmenetébe kell beleilleszkedned, és kitalálnod a “helyes megoldást”, hanem a legagyafúrtabb ellenfelet, a természetet kell megfejtened. Ha tetszik: a tudományos kutatás során nem a tanáraiddal, hanem a Jóistennel társaloghatsz, neki tehetsz fel kérdéseket. Megtanulod, hogy a természet nem minden kérdésre válaszol. A legtöbb kérdés ugyanis buta kérdés, rossz kérdés. Jól kérdezni: nagy adomány. A természetben nincs helyes és helytelen válasz. Van olyan válasz, amely jobban leírja a valóságot, és van olyan, amelyik kevésbé. Az élethez ez a folytonos skála sokkal közelebb áll, mint a versenyek igen-nem szabályai.
A tudomány visszaadja neked a játék örömét. Annak az önfeledt játéknak az örömét, amelyet a legtöbb iskolai nevelés, versenyteszt, feladatgyűjtemény üldöz, kalodába zár. Az életben a legtöbbször nem lesznek jól megfogalmazott kérdések és elvárt válaszok. Felgyorsuló, változó világunkban új és új helyzetekben kényszerülsz új és új megoldások kitalálására. Játékos kreativitás nélkül bele sem fogsz tudni kezdeni a lehetséges megoldások átgondolásába. Versenyekhez szokott, merev gondolkodással hátrányba kerülsz, lemaradsz.

Milyen a jó előadás?

A jó előadás jól felépített, és jó minőségű, áttekinthető ábrákkal, felkészülten, profi módon bemutatott. Ennek eléréséhez kívánunk néhány jó tanáccsal segíteni neked.

Legyen az előadásnak szerkezete

  • legyen bevezetése, amely tartalmazza a kutatásaid megkezdésekor rendelkezésre álló legfontosabb információkat, a tudományos hátteret: fontos hogy az előadás megkezdésekor legyen egy olyan indítás (meghökkentő, humoros, vagy kiemelten fontos állítás), amely felkelti a hallgatóság figyelmét
  • jó ha van egy olyan ábrád, amely többször visszatér és mutatja, hogy hol tartasz az előadásban
  • legyen az előadásodban célkitűzés, fogalmazd ebben meg a vizsgálni kívánt kérdést, kérdéseket
  • mutasd be az alkalmazott módszereket
  • mutasd be az eredményeket, ha muszáj táblázatokat bemutatnod, legyen rajtuk minél kevesebb szám
  • legalább egy ábrát hagyj a következtetésekre, az összefoglalásra
  • esetleg részletezd a további vizsgálatok irányát, a terveket
  • ha úgy gondolod, az előadást egy köszönetnyilvánító ábrával zárhatod
  • fontos, hogy az előadás végén is – hasonlóan az elejéhez – legyen egy olyan mozzanat (meghökkentő, humoros, vagy kiemelten fontos állítás), amely maradandóan pozitív képet hagy rólad a hallgatóságban.

Az ábrákon kerülnöd kell a

  • zsúfoltságot
  • kicsi betűket
  • cifra, vagy túl változatos betűtípust
  • harsány, vagy ábráról ábrára változó színeket, hátteret
  • teljes mondatokat (helyettük kulcsszavak elegendőek).

Az ábrák összességének olyannak kell lennie, hogy végignézése után a hallgatóban az előadás szöveges része nélkül is össze kell hogy álljon a mondanivalód lényege.

Előadás előtt

  • tarts próbaelőadást (erre hívj el minimum egy olyan embert, aki semmit sem ért a témádhoz. Ha ő is megért valamit: elég közérthető voltál. Hívd el az egyik ellenségedet is, aki felteszi a legkegyetlenebb kérdéseket neked.)
  • gyakorold be, hogy az előadás tényleg olyan hosszú-e, mint amekkora hosszúság megengedett. Alapszabály, hogy minden egyes bemutatott képre kb. egy percet kell szánnod
  • célszerű, ha egy kicsit megmozgatod a száj- és arcizmaidat, ha lehetőséged van rá, néhány aprót kiáltasz, hogy megmozgasd a hangszálaidat: ne feledd, a beszéd izommunkán alapul!
  • mérd fel a hallgatóságot, tudd meg kb. hány embernek beszélsz és kb. mi az előképzettségük, milyen információk ismeretére számíthatsz
  • mérd fel az előadótermet, bizonyosodj meg arról, hogy minden technikai eszközt (villanykapcsoló, vetítő, mikrofon, lézer mutatópálca, pulpitus, stb.) tudsz használni, tervezd meg, hova kell állnod, meddig mozoghatsz a leesés veszélye nélkül
  • esetleg elegyedj szóba a nézőközönség néhány tagjával.

Előadás alatt

  • ügyelj arra, hogy a hallgatóság az előadás első néhány percében már eldönti, hogy hinni fog-e neked, emiatt
  • tanuld be az első néhány mondatot, de semmiképp se tanuld be az egész előadást!!
  • ne olvasd fel az ábráidat, mondd el a tartalmukat más szavakkal: olvasni a hallgatóság is tud!
  • beszélj hangosan (ha egy nagyobb teremben mikrofon nélkül tartott előadás végér e nem rekedsz be kicsit: nem voltál elég hangos!)
  • tartsd a mikrofont elég távol a szádtól, hogy ne torzítson, előadás közben lehetőleg ne változtass sokat a helyzetén, hogy ne változzon állandóan a hangod erőssége
  • beszélj magyarul, kerüld a szakzsargont
  • ne félj a csendtől, a (rövid!) szünet kiemeli az előtte elhangzó mondanivalót, igen zavaró a levegőt alig vevő, hadaró előadó
  • legyen a kiállásod magabiztos, ne dugd zsebre kezed, ne rejtőzz el a pulpitus mögé
  • ha csak lehet, mindig nézz a hallgatóságra, keresd a szemkontaktust. Eközben ne kapkodd a fejed állandóan azért, hogy mindenkivel kapcsolatot keress, ugyanakkor ne “szúrj ki” senkit sem, hogy végig neki beszélj, mert mindkettő roppantul zavaró lehet.
  • vigyázz a mutatópálcával, keveset használd, de akkor az ábrák legfontosabb elemeit emeld ki vele, ha lézermutató, lehetőleg ne világíts vele senki szemébe
  • ha bármilyen hiba történik, maradj magabiztos. Ne feledd: senki nem tudja a teremben mit szerettél volna mondani! Ha a hiba nyilvánvaló (elakad a vetítő, leesel az előadói emelvényről, stb.) próbáld meg humorral oldani a helyzetet (amíg megjön a mentő, lesz erre időd…). Semmi pánik!
  • A végére maradt a legfontosabb: az előadás közben mutass lelkesedést a témád iránt ! Mivel a hallgatóság zöme szinte semmit nem ért ahhoz, amit mondasz, a hitelességedet szinte egyedül csak az teremti meg, hogy te mennyire bízol a saját eredményeidben, mennyire örülsz annak, hogy ezeket a nagyszerű eredményeket végre elmondhatod. Azt az örömöt kell átadnod az előadás során, amit a munkádban a kisebb-nagyobb felfedezések alatt megéreztél. Ha ez sikerül, hiteles és sikeres leszel!

Előadás után

  • jön az igazán fontos rész: a kérdések és az erre adott válaszaid
  • nem árt, ha hangosan megismételed a kérdés lényegét, mielőtt válaszolsz rá
  • több kérdés esetén inkább írd fel őket, nehogy elfelejtsd a másodikat, amíg az elsőre válaszolsz
    válaszolj rendkívül tömören, lényegretörően
  • ha nem tudod a választ mondd meg őszintén, a tudományos előadás nem vizsga: a legtöbb feltett kérdésre nincs is végleges, “helyes” válasz.

Milyen a jó poszter?

A tudományos rendezvényeken elmondható előadások száma korlátozott. Emiatt általánossá vált az eredményeket plakátokhoz hasonló formában bemutató poszterek bevezetése. A poszter tervezésénél gondosan olvasd el a tudományos rendezvény szervezőinek technikai útmutatásait. Tanulmányozd a poszter méretét és lehetőség szerint ne téveszd el a vízszintes és függőleges adatokat. A poszter lehetséges méretét megadják a szervezők, azonban ez néha tornamutatványra készteti a nézelődőt. Nyilvánvaló, hogy a két méternél magasabb régiót már nem lehet jól olvasni, és nekihasalást kíván a padlóhoz közel elhelyezett részek tanulmányozása is. A poszter megtervezésénél a következő lényeges szempont a betűnagyság kiválasztása. A betű mérete olyan legyen, hogy körülbelül egy méter távolságból az átlagos szemű érdeklődő könnyedén tudja olvasni. Hasonló tanács adható a poszteren elhelyezett ábrákra is. Nagyságuk megfelelő legyen és jelzésük is messziről látható. A cím l egyen különösen jól látható, hiszen számos érdeklődő ez alapján fogja a programból esetleg korábban kinézett poszteredet megtalálni. A jó posztert két-három perc alatt segítség nélkül is át lehet tekinteni, a legfontosabb üzenetet (,,take home message” ) meg lehet rajta találni, és meg is lehet érteni.

A poszter esetén csak nagyon rövid bevezetésre és módszertani ismertetésre van lehetőség, lehetőleg minimális irodalmi hivatkozással. A poszter jelentékeny részét az eredmények foglalják el, azonban itt is kerülnöd kell a zsúfoltságot. Az illusztrációk megértéséhez szükséges rövid magyarázó mondatok elhelyezése nagyon fontos. A következtetések rajzos megjelenítése mindig jó ötlet, ha ez nem lehetséges, akkor rövid mondatokban foglald össze eredményeidet. A következtetések a poszterek esetében jól beépíthetők az eredményekbe is. A poszterek egésze vagy részei különböző kemény papírokra felragaszthatóak, azonban ez megnehezíti a szállítást. Vigyázz: a túlzottan színes poszter nem biztos, hogy pótolja mondanivalód szürkeségét.
Poszterek esetében a legfontosabb feladat: a jelenlét a vita során. Érezd kötelességednek, hogy a szervezők által meghirdetett időben ott állj a posztered mellett. A kommunikáció lehetőségeit bővíti az is, ha a posztered tartalmaz egy “postaládát”, jegyzetfüzetet és (jól odarögzítetten) egy tollat is. Így az érdeklődők abban az időszakban is bepottyanthatnak egy-egy üzenetet, amikor te magad nem állsz a Műved előtt. Hasznos az egyoldalas összefoglaló, amelyből több példányt (tízet, húszat, de semmiképpen sem százat egyszerre, mert a papírtömeg arra utal, hogy a kutya se veszi el, akkor pedig ugye miért pont én vegyem…) a poszterhez mellékelt tasakban (,,Help yourself!”) prezentálhatsz. Az összefoglalók fogyásából, az üzenetek számából jól következtethetsz a bemutatott munka által keltett érdeklődésre is.

Mások munkájának elismerése A kutatásokban az a szép, hogy az ember szinte soha nem egyedül végzi őket. Hiába van egy nagy ötlet, a megvalósításhoz segítségre van szüksége, a módszert, az eszközt megint mástól kell megtanulni, elkérni. És fordítva: ha egy technika áll rendelkezésre (Sellye János közismert példájával a kutató egy életre jól megtanulta mérni az ürülék vastartalmát…) akkor a nagy ötlethez kell a mások segítsége. Fokozottan így van ez a kezdő kutató esetén. Semmit nem tud, semmit nem ért: mindenben segíteni kell. Eredményeinek jelentős része mások munkájának eredménye. Bármilyen előadás, poszter, cikk esetén az adott eredményben a többiek munkáját a lehető legkorrektebbül szerepeltetni kell. Ki kell hogy derüljön, egészen pontosan mi is volt az előadást tartó diák feladata érdeme. Nem baj, ha ez nem sok!!! Hiszen természetes, hogy kezdő létére nem állhat elő egy több éves kutatás eredményeivel. Annál nagyobb baj viszont, ha mások hozzájárulásának (akárcsak feledékenységből történő) elhallgatásával az egész teljesítmény válik hiteltelenné. A munkamegosztás bemutatása történhet a kutatási eredmények egyes részeinél is, ahol az előadó megjelöli melyik fázis kinek a munkája volt. A leggyakoribb forma azonban, hogy az előadó (szerző) a végén köszönetet mond a közreműködéséért mindazoknak, akik segítettek megjelölve pontosan, hogy kinek a segítsége miben merült ki. Ha ezek után saját munkája már nem is marad… No erről az esetről inkább ne beszéljünk.

Példák poszterekre:

Köszönjük azoknak a KutDiákoknak, akik korábbi években sikeresen szerepeltek poszterversenyen és felajánlották munkáikat. Ezeken a posztereken és rezüméken keresztül megfigyelhetitek, mik egy sikeres tudományos poszter és rezümé ismérvei, miket érdemes figyelembe vennetek amikor belevágtok a saját munka elkészítésébe.

  • Bényei Éva Bernadett és Bódi Kata Antónia: (link) poszter, rezümé (Élet- és Környezettudományi Tagozat)
  • Kávai Zsuzsanna: (link) poszter, rezümé (Humán- és Társadalomtudományi Tagozat)
  • Mérő László: (link) poszter, rezümé (Műszaki- és Reáltudományi Tagozat)

Milyen a jó kutató? Ki alkalmas kutatónak? Bárkiből lehet kutató? Mit tegyek, ha nem érzem magam olyan kutatónak, mint amilyen az ideális?

Kutató mindenkiből lehet, nincs ideális kutató. Elképesztően sokféle tulajdonságunkat lehet nagyszerűen felhasználni a tudományos kutatásban. Nem egy szép kutatói karriert alapozott meg az, ha valaki

  • könnyen felismer összefüggéseket látszólag összefüggéstelen dolgok között, vagy
  • rendszerező alkat, és nagy pontossággal be tud sorolni egy jelenséget a már létező kategóriák egyikébe, vagy
  • jó a kézügyessége, és olyan műveleteket tud elvégezni, amelyeket más nem, vagy
  • jó a nyelvismerete, és így rendkívül sok korábbi ismeretet tud összeszedni, vagy
  • nagy a lényeglátása, és hamar észreveszi a legfontosabb részleteket egy csomó összedobált adatban, vagy
  • rendkívül kritikus alkat, és pillanatokon belül megtalálja a hibát valamilyen gyönyörű okfejtésben, vagy
  • jó a technikai érzéke, és könnyen rá tud találni arra a módszerre, amivel az adott jelenség megmérhető, vagy
  • igen jó a gyakorlati érzéke és egy elvont okfejtésnek képes kitalálni a gyakorlati alkalmazási formáját, vagy
  • egyszerűen csak elszánt, kitartó és kutatni akar.

Reméljük legalább az egyik pontban magadra ismertél! Akkor belőled is lehet jó kutató. Próbáld meg. Ha nem volt olyan pont, amiben magadra ismertél volna, akkor ülj le és gondold át, van-e olyan tulajdonságod, amiben jobb vagy mint a többiek. Ha úgy érzed nincs, gondolkodj még egy kicsit. Mert tuti, hogy van.

Kutatónak a honlap “Jelentkezés a mozgalomba” részén történő jelentkezéssel állhatsz be.

Milyen egy tudományos diákkör?

A tudományos diákkör, olyan, legalább három diákból álló diákcsapat, amelynek a tagjai közül legalább néhány tudományos kutatómunkát végez. A diákkör működésében lehetnek

  • a tagok által tartott előadások saját kutatásaikról, vagy más érdekes témákról
  • meghívott előadók által tartott előadások tudományos kutatásokról
  • közösen (team munkában) kutatott témák
  • diákköri konferenciák
  • diákköri kiadványok, újság, honlap, CD-ROM
  • diákköri kirándulások.

A diákkört a szakkörtől az különbözteti meg, hogy a diákkörben a közös munka, a tevékenység döntő része a tudományos kutatással (azaz önálló és új gondolatok keresésével), és nem az iskolai tananyag begyakoroltatásával, elmélyítésével, példamegoldással, vagy a szokásos tanulmányi versenyekre (pl. OKTV) való felkészüléssel kapcsolatos.

Hogyan lehet megtudni, ki dolgozik még hasonló témakörben, mint én?

A társakra találás biztos módja, ha egy kész munkáddal benevezel a tudományos diákköri konferenciák egyikére, amelyről információkat a honlap “Rendezvények” rovatában találsz.

Milyen más összejövetelek vannak?

Minden tagozat szervez évente összejöveteleket, mely során megismerkedhetsz a kutató diáktársaiddal és részt vehetsz érdekes előadásokon és programokon.

Mi a különbség a regionális középiskolás tudományos diákköri konferenciák és a TUDOK között?

A regionális középiskolás tudományos diákköri konferenciákat általában a tavaszi félévben rendezzük meg. A nyerteseik eljutnak a káptalanfüredi kutatótáborba, és ha továbbfejlesztik a munkájukat, bemutathatják a középiskolás tudományos diákkörök országos konferenciáján, a minden ősszel megrendezésre kerülő TUDOK-on.

A TUDOK a középiskolai kutató diákok minden október-novemberben megrendezésre kerülő országos seregszemléje. Jelenleg még közvetlenül lehet rá jelentkezni, a jelentkezési határidő szeptember 15. A későbbiekben, ha a mozgalomban még többen leszünk, a TUDOK-ra a regionális konferenciák nyertesei fognak bejutni.

Ha eljutsz egy középiskolai diákköri konferenciára, vagy pláne bejutsz az egyik káptalanfüredi táborra rengeteg, korábban soha nem álmodott minoségű és mélységű barátságra fogsz szert tenni. Végre társakra és nem csak haverokra találsz.

Mi az a káptalanfüredi kutatótábor?

Minden év júliusában megrendezésre kerülő káptalanfüredi kutatótáborba az ország legjobb nyolcvan középiskolás kutató diákja jut el. Ezek a diákok már megnyertél az előző évi TUDOK egyik szekcióját, vagy az abban az évben rendezett egyik regionális diákköri konferenciát. Ha bejutsz, a táborban kötetlen beszélgetéseket folytathatsz a magyar tudományos élet kiemelkedő nagyságaival, a magyar tudománypolitika irányítóival, a kutatásokat anyagilag támogató intézmények vezetőivel. Minden tábor tele van jobbnál jobb szabadidős programokkal, így éjjeli akadályversennyel, tudományos témájú film vitájával, a tábori alkotóművészek kiállításával, a tábori zenészek koncertjével, és persze sok-sok strandolással is.

Nem igazságtalan megengedni az első éves egyetemistáknak a TUDOK-on való szereplést?

A Kutató Diákok mozgalmának bárki tagja lehet egyetemista/főiskolai tanulmányai első évének végéig. A mozgalom által nyújtott egyik legfontosabb lehetőség pedig pont az, hogy a KutDiákok bemutathatják kutatási eredményeiket a regionális, aztán ha továbbjutottak, az országos konferenciáinkon. Nem lenne sportszerű, ha őket, akik még teljes jogú tagjai a mozgalomnak, megfosztanánk ettől a lehetőségtől. Minden igazán jó versenyen lehetnek/vannak olyan pályamunkák, amelyek kiemelkednek a többiek közül. Igen gyakran ezeket a “kiemelkedő” előadásokat elsőéves egyetemisták tartják, hiszen ok a legtapasztaltabbak az egész mezőnyben. De ezt a tapasztalatot nem annak az egy-két hónapnak köszönhetik, amit az egyetemen eltöltöttek, hanem annak a többéves kemény munkának, amit még mint középiskolások a kutatásaikba fektettek. Nagy öröm az persze, hogy nem egy ilyen “kiemelkedő” előadást hallhattunk már középiskolás korú diákoktól is. Szerintünk tehát egyáltalán nem sportszerűtlen engedni az elsőéves egyetemistákat szereplését a TUDOK-on. Már csak azért sem, mert (őszintén reméljük, hogy) előbb-utóbb mindegyik KutDiákból első éves egyetemista lesz. :)