Gábor Dénes a holográfia Nobel-díjas feltalálója
1900. június 5-én született Budapesten. Igen jó családi légkörben nevelkedett, hiszen édesapja minden lehetőséget megteremtett ahhoz, hogy gyerekkorában minél magasabb színvonalú iskolákban tanulhasson.
A budapesti Műegyetem gépészmérnöki karán kezdte egyetemi tanulmányait, végül Berlinben szerezte meg elektromérnöki oklevelét. Németországi egyetemi éveire így emlékezik: ”Einstein szemináriumán nyolc Nobel-díjas ült a Physikalisches Colloquium első padjában. Ezek voltak az igazi tanáraim.”
Kutatómunkája során „feltaláló énje” folyamatosan újabb találmányokat dolgozott ki.
Igen jó barátságban volt Szilárd Leóval. Közös munkájuk eredménye a ciklotron (a töltéssel bíró elemi részecskék sebességének gyorsítására szolgáló berendezés) elvére 1929. január 5-én benyújtott szabadalmuk. Berlini évei alatt bejelentett szabadalmainak többsége a fémgőz-ívlámpákra és a vákuumbiztos árambevezetésre vonatkozott. Itt valósult meg első olyan találmánya is, amelyet aztán utcai lámpák millióiban alkalmaztak.
1933-ban Hitler hatalomra jutása és a fasizmus előretörése miatt elhagyta Németországot, visszatért szülőhazájába. Gázkisüléses izzólámpára vonatkozó szabadalmát már Budapestről nyújtotta be, a Tungsram gyár laboratóriumában lehetőséget kapott a kísérletek végzésére. 1934-ben azonban a további kutatások folytatására meghívást kapott Angliába. (A gázkisüléses izzólámpa végül nem bizonyult a gyakorlat számára elegendően hosszú élettartamúnak.) Ezután tizennégy évig a Thomson-Houston Társaság kísérleti laboratóriumában dolgozott, fő munkaterülete az elektronoptika volt. Kutatásainak lényege az elektronsugarak tanulmányozása volt az elektronmikroszkóp tökéletesítésének céljából. Ez a munka vezette el végül a hologoráfia feltalálásához. A végső felismerés – saját bevallása szerint – 1947 húsvétján történt, mialatt arra várakozott, hogy a közlekedési lámpa zöldre váltson. A történelem első hologramján Huygens, Young és Fresnel, nagy történeti elődeinek neve szerepel. Ezután majd 15 évig nem is foglalkozott komolyan a holográfia témakörével, és csak akkor tért vissza hozzá, mikor a lézer megszületett az 1960-as évek elején.
Gábor Dénes a lézerholográfia kidolgozásában is alkotó módon vett részt, és hozzájárult ahhoz, hogy a szövegtárolás, a betű- és alakzatfelismerés, valamint az asszociatív információtárolás területén új perspektívák nyíljanak.
1971-ben a fizikai Nobel-díj kitüntetésben részesült "a holográfiai módszer feltalálásáért és továbbfejlesztéséért".
A legnagyobb tudományos elismerés átvétele után is töretlenül foglalkoztatta az optikai holográfia további alkalmazása. Az ultrahang alkalmazása révén új álma az emberi test belső vizsgálata volt, amely lehetővé teszi az orvostudomány számára, hogy a betegek szerveit minden eddiginél hatékonyabban vizsgálhassa.
Gábor Dénest professzori pályája kezdetétől egy másik elképzelése, a sík televíziós képcső gondolata is foglalkoztatta. Új és új eltérítő rendszerek kidolgozása után új, lapos képcsövet konstruált.
Sokrétű tudományos munkája mellett az egyre gyorsabban fejlődő társadalmak problémái is foglalkoztatták. „Most már hosszú évek óta – tizenöt éve – kettős életet élek: fizikus vagyok és föltaláló. Ez az egyik életem, a másik pedig: szociális író vagyok. Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk.” – vallja Gábor Dénes.
Londonban hunyt el 1979. február 9-én. Élete során maradandót alkotott információelméletben, a fizikában, a műszaki tudományban, a jövőkutatásban. Dolgozott Magyarországon, Németországban, Angliában és Amerikában is, sikereire büszke szülőhazája és második otthona, Anglia is.
Akit a feltaláló élete bővebben érdekel, az alábbi webhelyen talál részletes leírást:
http://www.mszh.hu/kiadv/ipsz/200006/gabord.htm